Azért van néhány érdekes vonása ezeknek az angol zavargásoknak. Érdekes volt meghallgatni David Cameron miniszterelnök nyilatkozatát, melyben kijelentette, hogy a fosztogatóknak és tüntetőknek semmiféle politikai indíttatása nincs. Zseniális. Mert nyilvánvaló, hogy van. Az utcára vonuló embereknek elege lett a szegénységből (bármilyen hihetetlen legyen is, az angoloknál is van szegénység), és, hogy ennek hangot adjanak elkezdtek tiltakozni. De ez szinte azonnal átfordult fosztogatásba, rablásba és bántalmazásba. Ezzel a fordulattal a tüntetők minden politikai felhangját elvették az ügyüknek, és azt a kevés szimpatizánst is elvesztették aki esetleg melléjük állt volna egy politikai ügyben. Ezt vette észre Cameron és csapata, és a közfelháborodást kihasználva kiforgatta a tiltakozók (egyébként nem túl békés) szándékát. Erre szokás mondani, hogy egyszerű, de nagyszerű.
A másik érdekesség a bírák hozzáállása a zavargókhoz. Mert, bizony, máris bíróság elé állították a rendbontókat. Ha az angol rendőrség néhány dologban hibázott is, annyiban mindenképp dicséret illeti őket, hogy máris bíróság elé állítottak több, mint 1500 embert. Szóval ma olvastam egy hírt, miszerint az angol bírók több év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek több embert, akik fosztogattak. Természetesen a politikus csak politikus Angliában is, az ellenzék egyből a kormány torkának ugrott, mondván, hogy az ítéletek túl súlyosak, szerintük nem volt indokolt ez a fajta megtorlás. Én másképp látom a dolgot. Az egyszeri állampolgár szemében a következő történt: a londoni Tottenham negyed lakói az utcára mentek sérelmeik miatt, majd a többi, becsületes állampolgár üzletén töltötték ki dühüket, semmit és senkit nem kímélve. Meggyőződésem, hogy a bírák helyesen jártak el a szigorú ítéletekkel. Egyszerűbben szólva: most majd megtanulják a mocsok randalírozók, hogy nem ez a véleménynyilvánítás helyes módja. És nem most mondom életemben először: tanulhatnánk a britektől…